Zöldborsó

A zöldborsó – ami a pillangósvirágúak családjába tartozik – már évezredek óta ismert és termesztett növény. Vélhetően Közép-Ázsia középső és déli területeiről származik, már az ókori görögök és a rómaiak is ismerték és termesztették. A középkorban már Európában is ismert volt, ahol először szálastakarmányként termesztették. Elsősorban a tehenek eledeleként, ugyanis azt tartották, hogy finom lesz tőle a teje. A borsó szalmáját is hasznosították, az került télen a juhok alá.  Később már magterméséért is termesztették. Napjainkra fontos konzervipari alapanyag, de állateledelként is felhasználásra kerül. Elsősorban a zöld – tulajdonképpen még éretlen – termését fogyasztjuk, a beérett sárgaborsó kevésbé nagy népszerűségnek örvend.

A borsó termesztése kezdetben a kertekben, szőlőkben folyt, ugyanis remekül kiegészítik egymást a kukoricával és a zöldbabbal egyaránt. A kukorica szárára könnyedén fel tud kapaszkodni a kúszó bab vagy borsó, mely remek támasztékul szolgál neki. Ha pedig sütőtök is kerül a közelükbe, az pedig természetes mulcsként funkcionál, árnyékot adva a talajnak, megakadályozva ezzel a túlmelegedését, kiszáradását.

A nagyüzemi termesztése a gépesítésnek, a konzervipar fejlődésének volt köszönhető. Ezt elősegítette a konzervipari feldolgozásra alkalmas fajták megjelenése is. Innentől kezdve nemcsak a szezonban, de egész évben elérhetővé vált számunkra ez az egészséges, tápanyagdús zöldség.

Zöldborsó jellemzői

A borsó egynyári növény és a hüvelyesek családba tartozik, akárcsak a bab vagy a lencse. Orsó alakú főgyökere akár 80-140 cm mélyen is behatolhat a földbe. Aszályos időszakban 200 cm mélyről is képes a vizet felvenni. Oldalgyökerein – melyek dúsan behálózzák a talajt – nitrogén-gyűjtő baktériumok találhatók, melyek a levegő nitrogénjét megkötve fedezik a növény nitrogén szükségletét.  Hajtásrendszerének magassága fajtától függően változó, 30-150 cm. Levelei szórt állásúak, párosan, szárnyasan összetettek. A csúcsán elhelyezkedő 1-4 levélpár kaccsá módosul, melynek nagy szerepe van a kapaszkodásban. Pillangós virágzata – mely fajtától függően fehértől a lilásvörös színűig változhat – laza fürtös. Öntermékenyülő növény.  

Levelei élénk zöld színűek, melyek tojásdad formájúak. A fiatal, zsenge termését zöldborsóként, a beérettet szárazborsóként fogyasztjuk.

A borsók alaktana és termesztés célja alapján az alábbi csoportostokba sorolhatók:

• Kifejtő borsó – magja sima, gömbölyű és mivel cukortartalma gyorsan alakul át keményítővé, kevésbé ízletes. Éppen ezért inkább takarmány szárazborsóként hasznosítják.
• Velőborsó – ízletesebb, mivel a cukortartalma lassabban alakul át keményítővé, hosszabb ideig megtartja a frissességét, zsengeségét, kiváló konzervipari-, illetve hűtőipari célra
• Cukorborsó – a legmagasabb cukortartalommal bír és emellett jellegzetessége, hogy a hüvelye is fogyasztható, felhasználása főleg köretként és főzelékként jellemző
• Viktória–típusú borsó: a legmagasabb fajták – melyek magassága az 1 métert is meghaladhatja – tartoznak ide, jellegzetességük az erőteljes kacsképződés 

A zöldborsó egészségre gyakorolt hatása

A borsó a nyári hónapok egyik legértékesebb tápanyaga. Hiszen magas a vitamin– ásványianyag és rost tartalma is egyaránt. Rendszeres fogyasztása mellett számos betegség megelőzhető, hiszen hatása a szervezetre igazán jótékony. Bár a kalória tartalma nem kifejezetten alacsony – sőt a burgonyáéval közel azonos – ennek ellenére diétás étrendek remek kiegészítője is lehet, mivel főleg a fehérje tartalma nagy. Sok esszenciális aminosavat tartalmaz. Ásványi anyagok közül főleg foszforban és káliumban gazdag.

Érdemes belőle a szezonban minél többet fogyasztani frissen. De borsó azok közé a zöldség közé tartozik, amelyeket remekül eltehetők télire. A zöldborsó befőzése és fagyasztása elősegíti, hogy egész évben hozzájussunk ehhez az értékes zöldséghez. Remek alapanyaga számos ételnek, melyek könnyedén variálhatóak is. A zöldborsós receptek között mindig érdemes keresgélni, mivel mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.   

Zöldborsó ültetése, gondozása

A zöldborsó vetése már igen korán – február végén, március elején – történhet, mivel nagyon jól tűri a hideget. Ráadásul azon zöldségek közé tartozik, melyek másodvetésűek, így júliusban ismét el lehet vetni, ennek eredményeképp még nyár végén, ősz elején is friss borsót szedhetünk. Így folyamatosan biztosítani tudjuk a friss, zsenge zöldborsó termést. Fontos a gyomlálása és igény szerinti öntözése egyaránt.

Zöldborsó tárolása

A friss borsót maximum 7-10 napig tudjuk a hűtőszekrény zöldséges rekeszében eltartani. Érdemes ezalatt az idő alatt elkészíteni, vagy feldolgozni. Megmosni csak a közvetlen felhasználás előtt javasolt, egyébként még hamarabb megromlik.

Zöldborsó termesztése kiskertben:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bors%C3%B3

Vissza a kategória cikkeihez